Az időpont már napok óta benne van a naptárban, de ahogy közeledik, egyre nehezebb nem gondolni rá. Előző este rosszabb az alvás, reggel nincs étvágy, a rendelő ajtajában pedig megjelenik az ismerős gondolat: talán mégsem olyan sürgős ez az egész.
A fogászati kezeléstől való félelem nem mindenkinél ugyanúgy jelentkezik. Van, akit a fájdalom lehetősége feszít, más a hangoktól, a tűtől vagy attól szorong, hogy nem tudja kontrollálni, mi történik vele. Sokszor éppen ez utóbbi a legerősebb tényező: fekvő helyzetben, nyitott szájjal nehéz kérdezni vagy jelezni, miközben valaki a szánkban dolgozik.
Nem mindegy, mitől félünk pontosan
A „félek a fogászattól” túl tág mondat ahhoz, hogy önmagában sokat segítsen. Másképp lehet felkészülni akkor, ha valaki az injekciótól tart, mint akkor, ha korábbi rossz élmény miatt már a fúró hangjától is megfeszül.
Az első lépés ezért nem feltétlenül a bátorság összeszedése, hanem a félelem konkrétabb megnevezése. Fájdalomtól tartunk? Attól, hogy váratlanul történik valami? Rosszul viseljük, ha hátra kell dönteni a széket? Zavar, hogy nem tudunk közben beszélni? Már az is sokat változtat a helyzeten, ha ezek közül egy-kettő pontosan megfogalmazható.
A kezelőnek sokkal könnyebb alkalmazkodnia egy konkrét félelemhez, mint egy általános „nagyon izgulok” jelzéshez. Ha például a tű okozza a legerősebb szorongást, külön lehet beszélni az érzéstelenítés menetéről. Ha a kontrollvesztés zavaró, előre meg lehet állapodni egy kézjelben, amellyel a páciens bármikor szünetet kérhet.
Ez apróságnak tűnik, mégis működőképes kapaszkodó. A helyzet már nem teljesen kiszámíthatatlan.
Az első alkalom lehet csak beszélgetés és vizsgálat
Aki évek óta halogatja a fogászati vizitet, gyakran attól tart, hogy már az első találkozáskor hosszú kezelés kezdődik. Pedig egy állapotfelmérés önmagában is külön alkalom lehet. Ilyenkor van idő elmondani a korábbi rossz tapasztalatokat, megbeszélni a panaszokat, és felállítani egy kezelési sorrendet.
Ez különösen hasznos akkor, ha egyszerre több problémát kell rendezni. Egy törött tömés, fogkő, érzékeny fog és régi korona nem feltétlenül kerül ugyanazon a napon kezelésre. A sorrendet az állapot és a panaszok alapján lehet kialakítani.
A fogorvos számára az is fontos információ, ha valaki korábban rosszul lett kezelés közben, nehezen viseli a fekvő helyzetet, vagy érzéstelenítés mellett is kellemetlenséget tapasztalt. Ezeket jobb a kezelés előtt elmondani, nem akkor, amikor már minden eszköz a helyén van.
A szorongó páciensnél a kiszámíthatóság önmagában csökkentheti a feszültséget. Ha előre ismert, mi történik az adott alkalommal, mennyi ideig tarthat, és mikor lehet szünetet kérni, jóval kevesebb az ismeretlen elem.
A dentofóbia nem egyszerűen kellemetlen izgulás
Van különbség aközött, hogy valaki nem szeret fogászatra járni, és aközött, hogy már az időpontfoglalást is hetekig halogatja, rendszeresen lemondja a kezelést, vagy csak erős fájdalom esetén tud belépni a rendelőbe. Az utóbbi helyzet már túlmutathat a hétköznapi idegességen.
A dentofóbia esetén a félelem olyan erős lehet, hogy a páciens tudatosan kerüli a fogászati ellátást még akkor is, ha közben tisztában van azzal, hogy a problémája rosszabbodhat. Gyorsabb pulzus, izzadás, remegés, hányinger vagy pánikszerű rosszullét is társulhat hozzá.
A halogatás közben kialakulhat egy kellemetlen kör. Egy kisebb szuvasodásból nagyobb probléma lesz, a következő kezelés hosszabbá válik, ez pedig megerősítheti azt az érzést, hogy a fogászati ellátás mindig nehéz és megterhelő. Minél rosszabb az élmény, annál nehezebb a következő időpontot lefoglalni.
Ebben a helyzetben nem az a cél, hogy valaki „ne féljen”, hanem hogy a félelem mellett is végig tudjon menni a szükséges lépéseken. A kettő nem ugyanaz.
Az apró szervezési részletek sokat számítanak
Egy kora reggeli időpont más terhelést jelenthet, mint egy egész napos várakozás után érkező délutáni kezelés. Aki hajlamos órákon át előre izgulni, gyakran jobban viseli a nap első vizitjeit. Másnak viszont idő kell reggel, hogy összeszedje magát.
Az sem mindegy, egyedül érkezik-e. Egy kísérő jelenléte megnyugtató lehet, különösen az első alkalommal, de fontos, hogy ne ő beszéljen folyamatosan a páciens helyett. A kezelés során annak kell jeleznie, aki a székben ül.
Hasznos lehet előre megbeszélni:
- milyen kézjel jelenti azt, hogy azonnal szünet kell,
- mennyire részletesen szeretnénk hallani a kezelés lépéseit,
- mi az a rész, amely a legerősebb szorongást váltja ki,
- jobb-e rövidebb alkalmakban haladni,
- szükség van-e néhány perces pihenőre a kezelés közben.
Van, akit megnyugtat, ha mindent előre elmagyaráznak. Más pont ettől kezd jobban szorongani, mert minden részletet előre elképzel. Ezt is érdemes jelezni. Nincs mindenkinél működő, egyetlen recept.
A következő alkalom szempontjából az első élmény különösen fontos
Egy szorongó páciensnél nem feltétlenül az a legsikeresebb első kezelés, amely során a lehető legtöbb fogászati feladat elkészül. Néha többet számít, hogy az alkalom kiszámíthatóan, fájdalom nélkül és a megbeszélt szünetek betartásával érjen véget.
Ez különösen akkor fontos, ha hosszabb kezeléssorozat következik. Egy negatív első tapasztalat könnyen visszahozza a korábbi elkerülő viselkedést, míg egy kezelhető, kontrollálható alkalom után a következő időpont már kevésbé tűnik fenyegetőnek.
Ha a félelem miatt valaki rendszeresen lemondja az időpontokat, pánikszerű tünetei vannak, vagy egyáltalán nem tudja vállalni a szükséges kezelést, pszichológiai segítség bevonása is indokolt lehet. A szorongás kezelésére alkalmazott módszerek nem helyettesítik a fogászati ellátást, de segíthetnek abban, hogy az egyáltalán elvégezhetővé váljon.
A fogászati félelem kezelése ezért nem egyetlen trükkön múlik. A konkrét kiváltó okok felismerése, az előre egyeztetett jelzések, a jól megválasztott időpont és a fokozatosan felépített kezelési terv együtt teheti kiszámíthatóbbá a helyzetet.
Fotó: Magnific